Úton

Részletek az Úton című albumból


Út


Nem láttam,
Nem éreztem,
Nem hallottam,
Csak mentem,
Szorongva, rettegve
Az Úton.
Fekete árnyak lengtek körül.
Kellet a Fény,
Kellett a Tűz,
De égetett...
Elégett a testem, és léptem.
Valami megmaradt,
Mi továbbvitt a ködös Úton,
Mely újra sötét lett és hideg.
Dermesztő zajok zengtek mindenütt.
Hiányzott a Csend, de kellett a Hang.
Harang szólt, de üldözött a kongás,
És megszakadt a hangom.
Valami megmaradt, mi továbbvitt egy csendes úton,
De a csend fájt
Kerestem tovább egy más Utat,
Mi várt...
Fényeset, díszeset, zenét...
De az előadásnak vége lett
És csak a könny, mi megmaradt ,
És a szív üres...
A szememet elnyelte a Tenger...
Valami mégis felhozott,
Mert kellett a szó.
És meghallottam a Hangot,
Megéreztem a pillanatot,
Megláttam a fényt, a Fényt,
És
Enyém a nap melege,
a harmat
a köd,
Enyém a hullámok hangja,
a madár
és a harang
Enyém a fa
a levél
és az est
Enyém a Hajnal
a gyümölcs és a virágszirom
Enyém a mosolyod
és a könnyed
Enyém a suttogás
a szó a Titok
Enyém a Kapu a Tél a Nyár
Enyém a Törvény és a gyöngy
Enyém a Csillag a Végtelen és a lét
Enyém a Kenyér a Szeretet és a megváltás
Enyém a lépés az ígéret és az Út
Enyém az Élet a szabadság és a Hatalom
és elvonul a Múlt,
Enyém a Csoda,
Mert szemet cserélve láthatlak újra,
Föld, Mindenség, Isten

Naplemente

Ha majd lemegy a Nap
Mi marad?
Mit viszel magaddal az éjbe?
Bántottál, szerettél,
nevettél és féltél.
Messze még a holnap reménye....
Indulj,
ne félj,
mert a
gyávák bére a rettenet,
homály 
ne ülje szemedet, 
indulj
és vidd a hírt,
hogy 
többé már nem öli lelkedet
apró 
hegyes fogával a gyűlölet, 
indulj,
és szeresd kedves, 
szeresd 
az ellenségedetReggeli ima
Van-e válaszod, szabad-e kérdeznem,
Hogy meddig töröd naponta új béklyóba lelkem.
Öröm és Kín hajóján utazom
Könnyes mosollyal arcomon, 
S Te fennkölt erővel nézed végig,
hogy ezt is ismét kihevertem.
Ha játék ez, mondd: ki a végső nyerő.
Segítségeddel győzhet-e szívemben az erő?
Kiszabott utamon végigmegyek,
igyekszem, hogy boldog legyek.
Ki nézi végig e' színjátékot?
Ki a közönség - Ki a szerző?
Meddig hajtod még 
alázatra fejem, 
Ameddig oly büszkén
hordom 
vállamon a terhem?
Hitemet meddig 
emeljem?
Háborgó lelkem vad hullámait
Simítsd el kérlek ma Istenem!

Fogyok

A felszínre menekültem,
Könnyeim értékét
Féltve féltem,
Mert gyöngyömtől megfosztva
Semmim sincs
Csak kemény bánatom a kincs.
Partját veszíti életem,
Naponta eltaszít a végtelen,
A holnap feketénél feketébb,
És csillagígéret az Ég...
Amint megfognám kezedet
Érezném az éltető kenyeret,
De kérni nem tudok...fogyok,
Ha nem szeretsz...nem vagyok...
Amit már régesrég untam,
Cinkosomnak szegődött a múltam,
Zsonglőrködik velem a vég...
És kéreti magát a még...

Eljöttem

Magammal hoztam szíved melegét,
szemed sugarát,
és tiszta lelked,
lényed megfoghatatlan lényegét...
Ma azt találgatom
mi maradt ott
Neked?
...Távolodsz
és viszed magaddal
Szívem melegét,
Szemem sugarát,
és boldog lelkem,
létem megfoghatatlan lényegét
Most azt találgatom,
mi maradt itt nekem.........?


Vonzásban


Ha földi imám kifogyott,
Körbevesznek a Csillagok,
S egy holdudvaros Éjszakán,
Valósággá lesz az álom,
az egy után kettő jön,
a kettő után három,
Mégis
súlytalan léptek visznek,
tértelen lelkek hívnak
Időtlen szívek kérnek,
Hogy a komikus zene
Nagy csendjébe,
Bele ne
vesszek!
Mert még itt vagyok.
Jaj fogd erősen a kezem-
Imádkozom,
És maradok-

Az egész album itt látható.