FiloZsófia


Minden lépésünk egy új lépés felé vezet, de az Út örök.


Elégedetlenség

A Földön éltem, s felhőkbe vágytam. Most a felhőn vagyok, de lelóg a lábam.

 A művészet, a filozófia, és még sorolhatnám, olyan áldásos tevékenységek, melyek nemcsak az alkotót, de a műélvezőt is felemeli egy magasabb rezgésszámú létezésre. 

Aki egy kicsit is közelebbről ismeri az őszinte művészeket, jól tudja, hogy állandó segítségre van szükségük, mert ők is azt teszik folyamatosan. Embertársaik lelkére küldözgetik a fénysugarakat, ahelyett, hogy saját jólétükkel foglalkoznának.

 

Életünk legszebb pillanatai, nem szólnak semmiről.

Ezzel a mondattal sok ismerősömet megállítottam egy kicsit. Belegondoltak, milyen ritka alkalom, amikor csak úgy vagyunk, és érezzük a jót, amit a Mindenségtől kapunk. Amikor nincs történés a gondolataink között, amikor a belső én is szünetel, ahogy rásimulunk a teremtés szépségére, vagy jóságára. Amikor mindezt nem is fogalmazzuk meg, pusztán megéljük.  


Hibáid megismerése engem boldoggá tesz, mert így remélhetem hogy te is elfogadod az enyémeket. Ne próbáld levetkőzni őket, mert akkor tökéletes leszel, és ki akar egy tökéletes emberrel együtt élni?


Ha úgy érzed, kezdetben varázslatosabb voltam mint most, kezdjük elölről. 

Ha megváltoztam, amióta ismersz, lehet hogy miattad történt. Ha jobb lettem, azt jelenti, szeretlek. Ha rosszabb, azt hogy nem szeretsz. 


A művészet fő feladata, hogy olyan állapotba hozza a testet és a lelket, ahol nem betegszik meg.


Aki a szeretetet nem tudja kiélni, az bizony lelki beteg lesz előbb-utóbb, független attól, hogy ez az embertársai hibájából vagy önhibájából történik. A sérült, lelki beteg ember veszélyes, valamilyen formában bántani fog másokat.


Ha a szeretet szót halljuk, mindenki másra gondol.
Hányféle szeretet is van?
A Teremtő és a teremtett világ szeretete, a szülői szeretet, a gyermek iránt érzett szeretet, baráti szeretet, testvéri szeretet, saját életünk szeretete, szerelem.
Ezeket is árnyalatokra lehetne bontani, mert van egyoldalú, viszonzott, és még sorolhatnám
Megérne egy tantárgyat az általános iskolákban.
Milyen más lenne az életünk, ha felkészülnénk az érzelmekre, és nem váratlanul, törnének ránk.

Jobban értékelnénk, jobban megbecsülnénk, ha tanulnánk róla. Csak a tárgyi igényeinkre készülünk fel, mert azt halljuk mindenünnen, hogy az mennyire fontos. Van, aki távozáskor is azokkal törődik, de gondolom, egy szerető kéz szorítása vagy simítása többet jelent mégis. 

Ott van akkor a számadás pillanata, hogy adtunk-e, kaptunk-e szeretetet, szerelmet, ráértünk-e kimutatni, mertük-e megélni.

Mennyivel jobb lenne már gyermekként tanulni erről. 


Az Isteni szeretet az első, amit először érezhetünk életünkben. Az Ő szeretetét, vagy az iránta érzett szeretetet érezzük-e elsőként? Nehéz megfogalmazni, mert egészen kis gyermekként éljük át.

Viszont felidézhetjük magunkban, ha boldog kisgyermeket látunk. Azt a feltétlen szeretetet, ami megtölti a kicsi lelkét, azt nem kell kiérdemelni, hisz megkapod, ha ránézel.
Ki iránt is érzi ő ezt? Nyilván szereti Teremtőjét, mert egy csodás világban érzi magát, ahol számtalan felfedezni valót talál. 

Ezeket is szereti, meg az embereket is akik körülveszik, azok közül jó esetben a szüleit. 

Nem utolsó sorban, megfigyelhető, hogy saját magát is szereti.
Mikor felejtünk el így szeretni, csak úgy bele a Világba?


A szerelem örök, vagy mulandó? Megkínoz vagy boldogít? 

A szeretet mire képes? Hányféle van belőle? 

Gondolunk-e ezekre eleget, vagy csak pufogtatjuk a szavakat?

Keresed? Menekülsz előle?
Bizonyára mind mások vagyunk....ebben a témában is. 

Egy biztos, a szerelemről mindenkinek van véleménye... talán a szeretetről is...


Túl életünk delén. 

Itt már tapasztalattal válhatsz gyermekké újra, megvalósítva belőle, amit a valódi gyermekkorod nem adott meg. 

Újra nagyon közelről vagy nagyon távolról nézheted az életet. 

Onnan, ahonnan igazán érdemes. Ne menj el mellette! 

Ne játszd el! Ez a kor is legyen a Tiéd.