Alkotásaim

Néhány alkotás bővebb bemutatása.

Négy templomba készítettem különböző stációkat.

16 stáció (2003, Tófej, római katolikus templom) 

A lélekút nyolc állomása DVD-n, megtekinthető a youtube.com-on (23 perces)

Rövidített változat 3 percben. 


Az első állomás, a Lélek leszületése.

Ki tudja lelkünk honnan jön? Csak sejtéseink vannak. Tegyük fel, hogy a kozmikus térből, valahonnan elindul. Mit érezhet, amikor meglátja távolról a Földet? Kíváncsian készülődik, talán egy nagy kalandnak gondolja ezt a feladatot. Vonzza a távolság. Mélység ez, vagy magasság? Repíti a mindenség ereje és testbe öltözve megérkezik a Földre.

A második állomás, a környezethez való alkalmazkodás.

Még, látszik megérkezésének útja, mint egy töröttszárnyú madár áll le a Földre. Még az Univerzum részének érzi magát. Teljesítette feladatának első nehézségét. Megékezett.
Valószínű meghökken ettől a nagy változástól. Szabad szárnyalás helyett földhözragadt lábú testbe van zárva . Új élmény ez és új feladat.

A harmadik állomás, a diszharmónia megjelenése.

Miután körülnéz és megtapasztal elég sokmindent, eszébe jut miért is érkezett ide. A szabadság és a boldogság hírnöke.

Észreveszi a földi élet problémáit. Tervei megvalósítása nagyon sok nehézségbe ütközik. Nem csinál belőle gondot, keresi mindenre a megoldást.


A negyedik állomás, a küzdelem a nehézségekkel.

Az egyik probléma hozza a másikat, már nem elég a szorgalom. Energiát gyűjt és hatalmas erővel nekilendül, elhatározza, hogy mindennel megküzd, mindent megold. Minden erejét belevetve harcol a jóért, egészen a kimerülésig.

Az ötödik állomás, a sötétség előtt.

Úgy érzi hiábavaló volt az akarat, felesleges volt erejét beleadni, reménytelenül fogalmazza meg magában a kudarcot és kilátástalannak tűnik a folytatás. Elsötétül körülötte szinte minden, csak egyetlen távoli fény hívogatja. Ha nem vetné rá tekintetét erre a Fényre, az örök sötétségnek adná meg magát, és dolgavégezetlenül kellene távoznia.

A hatodik állomás, a Fény legyőzi a Sötétséget.

Hosszú vívódás után újra erőre kap és elindul a Fény felé.

Ragyogó lesz a világ körülötte.

Ennél boldogabb még soha nem volt. Szinte szárnyal a láb alig érinti a talajt. Ezt az élményt nem érezhette soha, mert ezt csak akkor kapja meg, ha átéli a küzdelmet, és a reménytelen időszakon is túl tudja tenni magát magát. A legnagyobb fényesség a jutalma, euforikus állapotba kerül. Ez a boldogság extázisa.

A hetedik állomás a dinamikus harmónia.

Amikor a határtalan boldogság csillapodik, elérkezik a

kiegyensúlyozott dinamikus harmónia időszaka, amikor úgy érzi újjászületett, mindent újult erővel folytat. Könnyed mozdulatokkal végzi a dolgát, nem is érti mi okozott akkora gondot azelőtt. Tisztán látja mindenre a megoldást, és egyszerűen eléri a célt.

Ez már nem ellobbanó határtalan eufória, hanem parázsló tartós boldogság.


A nyolcadik állomás, a Mindenség harmóniája.

A lélek megsokszorozva önmagát, eljut az Univerzumba és onnan ragyog le, impulzusokat közvetít, csak meg kell érezni, üzeneteket ad át, csak meg kell hallani. Néha leküld egyet megsokszorozódott lényéből, amikor is kezdődhet elölről egy új Lélek leszületése.